Giovanni Battista Orsini (? – Rodosz, 1476. június 8.) a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend itáliai születésű nagymestere volt. Számos erődítmény építése fűződik a nevéhez, amelyek nagy szerepet játszottak Rodosz 1480-as török ostromának visszaverésében.

Híres római nemesi családban született. 1442 és 1466 között a johannita rend főperjele volt. Miután a rend nagymestere, Piero Raimondo Zacosta meghalt, megválasztották utódjának. 1467. március 4-étől haláláig, 1476. június 8-áig volt nagymester.
Megválasztása után rövid időn belül Rodosz vezénylő kapitányának nevezte ki Pierre d’Aubussont, és 1468-ban rábízta a sziget erődítményépítési és -felújítási munkálatainak irányítását és ellenőrzését. A nagymesterségének idejében elkészült építmények közül kiemelkedik a Rodosz városa előtt fekvő Mandraki-kikötőt védő Szent István-torony, amely 1480-ban kritikus fontossággal bírt az ostrom visszaverésében.
Szintén hivatali ideje alatt fejeződött be a várárok felújítása és a kikötői sánc megerősítése a Tengeri-kapu és a Szélmalmok mólója között. Nevéhez fűződik a Szent János- és a Mária-torony összekapcsolása a várfallal, a sáncárok külső falának megépítése a nagymesteri palotától északra és a Szent Pál-torony megerősítése.
1469 augusztusában Giovanni Battista Orsini összehívta a johanniták perjeljeit, és közölte velük, hogy a rend felhalmozott adósságainak visszafizetése nem tűr halasztást, mert az már Rodosz megtarthatóságát veszélyezteti. Figyelmeztette a perjeleket, hogy még azelőtt vissza kell fizetni a felvett kölcsönöket, hogy II. Mehmed oszmán szultán megtámadja a szigetet.
Amikor 1470-ben a szultán a Velencei Köztársasághoz tartozó Negroponte ellen indult, a harcban a rend hajói is részt vettek. Orsini védelmi szerződést kötött a velenceiekkel, akikkel korábban a johanniták ellenséges viszonyban álltak, mert nem nézték jó szemmel, hogy a muzulmánokkal kereskednek, ezért gyakran kifosztották a hajóikat. Orsini hívására a rend számos lovagja érkezett a szigetre.
Orsini nemcsak a rodoszi erődítményeket erősítette meg, hanem számos más erősséget is, amelyek az Égei-tenger johanniták által uralt más szigetein álltak. 1471-ben Koszon, Léroszon, Nisziroszon és Kálimnoszon végeztetett védelmi munkákat. Nagymesterségének hátralévő idejét is az adósság csökkentésének és az elkerülhetetlen török támadásra való felkészülésnek szentelte, mások mellett tornyokat építtetett Alimonián.
1476 februárjában a nagymester levelet írt Al-Asraf Káitbej egyiptomi szultánnak, a következő hónapban pedig követet küldött hozzá. A megbeszélések célja az oszmánok elleni szövetség létrehozása volt. Júniusban Orsini meghalt, utódja Pierre d'Aubusson lett.

Kép:
Abbé Vertot, Public domain, via Wikimedia Commons
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

rodosz.vakacio.net

Címlap

2025. január 30.

Pierre d’Aubosson (Le Monteil-au-Vicomte, 1423. – Rodosz, 1503. július 3.) francia arisztokrata, a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend nagymestere, bíboros volt. 1480-ban ő irányította Rodoszon a török ostromot visszaverő csapatokat.

Pierre d’Aubusson francia nemesi családban született, amely a 10. század óta uralta Poitou-tól keletre fekvő birtokait, amelyek központja Guéret volt. Lovagi nevelésben részesült, majd Luxemburgi Zsigmond udvarába került apródnak. 1444-ben a későbbi XI. Lajos francia király seregében harcolt a svájciak ellen. Tüzérségi, mérnöki ismereteket szerzett.
A johannita rendhez 1453-ban csatlakozott Rodoszon. Diplomáciai megbízásokat kapott, ő képviselte Jean de Lastic nagymestert Európában, amikor a johanniták megpróbáltak pénzügyi támogatáshoz jutni a várható török támadás miatt. 1457-ben Kosz szigetén, 1459-ben Cipruson harcolt. Giovanni Battista Orsini Rodosz vezénylő kapitányának nevezte ki, ő felügyelte és irányította a rodoszi erődítmények építését és felújítását, nevéhez fűződik az 1480-as ostrom visszaverésében óriási szerepet hátszó Szent Miklós-torony megépítése is. Megkapta az auvergne-i nyelv (a lovagrendben nyelveknek hívták az azonos területről, nyelvterületről származó lovagok csoportjait) perjeli posztját. 1470-ben Negroponténál harcolt a törökök ellen. 1476-ban a rend nagymesterének választották, és ő irányította az 1480-as oszmán ostrom visszaverését. Az ostromban ötször sebesült meg. Bátyja, Antoine szintén részt vett a csatában.
II. Mehmed oszmán szultán halála után Dzsem török herceg Rodoszra menekült a trónt elfoglaló bátyja, II. Bajazid oszmán szultán elől. D’Aubusson menlevelet ígért a hercegnek, de megszegte a szavát, mert Bajazidtól pénzt kapott, hogy fogva tartsa öccsét. A hercegre d'Aubusson unokatestvére, a későbbi nagymester Guy de Blanchefort vigyázott. Hat év múlva a nagymester átadta Dzsemet a pápának, aki rendkívül értékes politikai fegyvert látott a hercegben. Cserébe VIII. Ince pápa bíborossá nevezte ki d’Aubussont 1489-ben, ő volt az egyetlen nagymester, aki ezt a címet megkapta. D’Aubusson megreformálta a rendet. Rodoszról viszont valamennyi felnőtt zsidót elkergette, gyerekeiket pedig erőszakkal megkereszteltette.

Kép:
Abbé Vertot, Public domain, via Wikimedia Commons
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

rodosz.vakacio.net

Címlap

2025. január 25.

A templom a középkori város polgári részén, az úgynevezett Mária-kapunál található.
A templom építését a 14. századra teszik. Egy háromhajós, gótikus stílusú bazilika volt. Az évszázadok során több elnevezést is kapott. Újjáépítése a nagymester Hélion de Villeneuve uralkodásának idejére tehető.
A legújabb régészeti kutatások szerint a templomnak egészen a 16. század elejéig használatban kellett lennie, és a Nagy Szulejmán 1522-es ostroma során elpusztult.
A lovagrend idején hat kápolna épült a környéken és hét boltíves síremléket nyitottak a templom északi falán. Ezek közül a délnyugati a 15. század közepére nyúlik vissza, a délkeleti pedig ugyanezen század végén. Ma már csak a három apszis és a kápolnák része maradt fenn.
A templomot a török megszállás alatt mecsetté alakítottak át és a második világháború bombázásai megrongálták, a nagy eredeti gótikus stílus még mindig lenyűgöző.
Mára csak a három apszis és egy kis kápolna részei maradtak meg. A látogatók szabadon sétálhatnak a romok között. Most zenei rendezvényekre használják. Az emlékmű restaurálásáért az EUROPA NOSTRA 2006-ban tiszteletbeli díjat adományozott.
  

  

rodosz.vakacio.net

Címlap

2025. január 29.

A rodoszi akvárium (görögül: Υδροβιολογικός Σταθμός Ρόδου ), más néven Hidrobiológiai Állomás Rodosz egy kutatóközpont, akvárium és múzeum Rodosz városában. Az 1930-as években épült, amikor a sziget olasz fennhatóság alatt állt és 1963 óta a Görög Tengerkutatási Központ (HCMR) kezeli.
A sziget északi csücskén található épület 1934 és 1935 között épült Armando Bernabiti olasz építész Art Deco tervei alapján. Amikor 1937-ben megkezdte működését, a Reale Istituto di Ricerche Biologiche di Rodi (Rodoszi Királyi Biológiai Kutatóintézet) nevet viselte. A kutatás itt a hidrológiára, a szivacsokra és az Égei-tengeri halászatra összpontosított.
Amikor a szigetet 1947-ben visszakapta Görögország, a létesítmény a Görög Hidrobiológiai Intézet (HCMR) részeként kezdte meg működését. 1963 óta Hidrobiológiai állomás Rodosz-nak hívják. 1971–72-ben az épület északi oldalát kiállítótérrel bővítették.
Maga az akvárium egy mesterségesen kialakított barlangban található az épület alatt. A 28 különálló akváriummal rendelkező folyosót porózus kőfalak határolják, természetes kagylókkal díszítve és azt a benyomást kelti a látogatóban, mintha egy tengerszint alatti barlangban lenne. A folyosó mindkét oldalán található medencék körülbelül 80 000 liter szűrt tengervízzel vannak feltöltve és természetes környezetet biztosítanak a lakóinak. Van egy édesvizű medence is, amely egy Rodoszon őshonos veszélyeztetett fajnak ad otthont: a gizáninak (Squalius ghigii).
A múzeumban tengeri kökörcsin és növények, polipok, tengeri sünök, korallok, kagylók, rákok, homárok, tengeri teknősök, delfinek, fókák, puhatestűek, cápák és sok hal található, amelyek Rodoszon és a környező Dodekanéz szigetek vízében található. Egyedülálló példány egy mediterrán szerzetesfóka 2000 éves csontváza, amelyet Rodosz kikötőjének egyik régészeti lelőhelyén találtak.
A beérkező példányok és a különleges kezelést igénylő organizmusok számára külön tároló áll rendelkezésre. A környéken megsérült tengeri teknősöket és fókákat is ott ápolják.
A Rodosz Hidrobiológiai Állomás épületét a görög Kulturális Minisztérium műemlékké nyilvánította.
  
Az akvárium minden nap nyitva tart,
kivéve újév, a görög húsvét vasárnapját és karácsonyt.
április 1. és október 31. között:        9:00 - 20:00
november 1. és március 31. között:  9:00 - 16:00

A teljesárú belépő ára: 6,00 €

Link: Hydrobiological Station of Rhodes

rodosz.vakacio.net

Címlap

2025. január 23.