Rodosz óvárosa, amely 1988 óta az UNESCO világörökség része, részben egy dombon fekszik és egy négy kilométer hosszú erődfal veszi körül, amely a város kikötőjéig nyúlik. Az óváros legmagasabb pontján található a Johannita Lovagrend Nagymesteri Palotája, amely ma római és görög szobrokat, valamint számos mozaikot bemutató múzeumnak ad otthont. A lovagkorszak Rodosz számára 1522-ben ért véget amikor az oszmánok hosszú hat hónapos ostrom után bevették a várost. A kiterjedt erődítmények ellenére, amelyeket a Johannita lovagok az első, 1480-as, masszív oszmán hadsereg sikertelen ostroma után megerősítettek, a falak és bástyák végül nem nyújtottak elegendő védelmet a támadás sikeres visszaveréséhez. Ez a cikk erről a középkori erődítményről szól.
  
A város északnyugati részét a Rend francia lovagjai védték, akik mellett a németek felvették a pozíciót. Ezt követték a Rend Lovagjainak szekciói Auvergne-ből, Spanyolországból, Angliából és Provence-ból. A délkeleti szakaszt az olaszok védték. A kikötői terület biztosítása Kasztília nyelvének felelőssége volt.
  
A francia szakasz a város északkeleti részén kezdődött a Naillac-torony kikötőjénél, nyugatabbra pedig a Szent Pál-kapuval, a Szent Péter-toronnyal, északra a Nagymesterek palotája mellett a d'Amboise-kapuig. A város nyugati részén a Rend német szakasza a Szent György-toronyig és a bástyáig, majd az Auvergne-i lovagok követik a Spanyol toronyig, amelynek a törökök általi elfoglalása a lovagok kapitulációját okozta. Délnyugati irányban a spanyol nyelv szakasza most a hatalmas Mária-toronyig követi, ahol a Szent Atanáz-kapu is található.
A törökök 1480-as első ostroma után egy úgynevezett ravelint építettek (ez egy háromszögű kiugró sánc) a Spanyol torony és a Mária-torony között, hogy megvédjék a bástyákat ezen a területen. A Mária-toronytól a Koskinou-kapuig (más néven Szent János-kapu vagy Vörös kapu) tartó szakaszt az angolok védték. Ezen a területen egy még nagyobb szakadékot is építettek, amely a város déli oldalát biztosította. A Koskinou-kaputól az Olasz-kapuig tartó szakaszt a Provence-i lovagok védték. Tovább haladva az olaszok azon szakasza, amely a Bastion del Carettótól az Akandia-kapun keresztül északkeleti irányba futott a Szent Katalin-kapu kikötőjéig. Ettől a ponttól a Naillac-toronyig a kasztíliaiak védik az Emborio kikötőt a Mill-kapu, a Mária-torony, a Tengeri-kapu, az Korház-kapu és az Arsenal-kapu, valamint az Angyal-torony segítségével.
  
A hatalmas városkapuk lenyűgözőek, a városfal mentén tett túra során világossá válik, hogy a lovagok milyen erőfeszítéssel védték magukat a törökök ellen. A fal teljes hossza körülbelül 5 km. Két évszázadon át a lovagok azon dolgoztak, hogy megerősítsék ezt a falat a védelem érdekében. Helyenként a városfal több mint 12 méter széles.
  
Amikor a Johannita lovagok 1309-ben meghódították Rodoszt, csak kis mértékben változtatták meg a meglévő bizánci erődfalakat. Miután azonban az 1480-as nagy török támadást csak nagy nehézségek árán lehetett elhárítani, és a következő évben egy földrengés súlyosan megrongálta a városfalat de Pierre d'Aubusson nagymester szinte teljesen felújítatta őket. Ehhez a legjobb erődépítők jöttek a szigetre. Ezek kezdetben megerősítették a falak gyűrűjét. A belső fal legfeljebb 20 m magas volt az árok felett, vastagsága legfeljebb 12 m volt. Az egészet egy 4 m széles mellvéd koronázta ahol elegendő hely volt az ágyúk elhelyezésére. A 25 m széles árokban kis erődszigetek voltak, amelyek további védelmet nyújtottak. 1522 júniusában a törökök 400-700 hajóval, 100-200 000 harcossal hajóztak be a sziget meghódítására.
  
A rodoszi Johannita Lovagok védelemi erődfalát nyolc védelmi részre osztották:

Északra volt a Francia-fal a d'Amboise-kapuval, az Amboise-bástyával, a Plaignes-toronnyal, a Szent Péter-toronnyal, a Szabadság-kapuval, a Szent Pál-bástyával és a kikötőben lévő Naillac-toronnyal;

Nyugaton a Német-fal a Szent György-toronnyal és a Szent György-bástyával;

Tőlre délre az Auvergne-i lovagok fala;

Délnyugatra az aragóniai nyelv fala a Spanyol-bástyával (itt volt a Spanyol-torony is);

Délen, a Mária-torony és a Mária-bástya és a Szent János-torony között a Szent János-bástyával, az Angol-fal a Szent Atanáz-toronnyal;

Délkeletre a Provence-i lovagok fala;

Keletre a tengerig, az olaszok fala az Akandia-kapuval;

Északon, a kikötő körül Kasztília falai a Malom-kapuval, a Mária-kapuval, a Tengeri kapuval, a Kórház-kapuval és az Arzenál kapujával, valamint az Angyal-toronnyal;
  
Szinte minden látogató, aki Rodosz szigetére érkezik, nem hagyja ki Rodosz óvárosának látogatását. A város bájos részének felfedezésének rendkívüli módja felülről , a városfalak mentén sétálva.
A városfaltúra a Nagymesterek Palota bejáratánál kezdődik. A túra kb. 1,5 km hosszú. A túra a falon vezet és elhalad a Szent György-torony, a Spanyol-torony, a Mária torony és az Szent Atanáz-kapu mellett valamint a Vörös kapunál (Kokkini Porta) ér véget. A túra önvezető.
A túrához egy stabil lábbeli viselete elengedhetetlen.

Link: http://odysseus.culture.gr/h/2/eh255.jsp?obj_id=20464

Hétfőtől, péntekig: 12:00 – 15:00
Szombaton és vasárnap zárva.
A teljesárú belépő: 3 €, a kedvezményes 2 €